Ehető virágok

Latin név: Feijoa sellowiana, átnevezték acca sellowiananak, de legtöbben még mindig a régit használják.

Egyéb elnevezései: feijoa, ananász guava

Család: Myrtaceae - mirtuszfélék

Származás: Brazília déli részén, Uruguayban, Argentína északi részén és Columbia egyes részein honos, megtalálható Észak-Amerika egyes részein ( pl Dél-Karolina, Észak Kalifornia, Louisiana) és Új-Zélandon is.

A virág felhasználása: A virág felhasználásáról nem esik szó, csak annyit írnak róla, hogy ehető és enyhén édes íze van. Viszont mivel szép élénkpiros szirmai vannak, salátáknak és édességeknek esetleg a gyümölcséből készült ételeknek biztosan kitűnő díszítője.

Egyéb részek felhasználása: Gyümölcse édes, aromás ízű, Új-Zélandon kedvelt kerti növény, szezonjában szinte bárhol elérhető a szigeten. Mivel viszonylag rövid ideig áll el, jellemzően nem sok kerül belőle exportálásra, így Európában nem igazán ismert.
Fogyasztják nyersen, vagy készítenek belőle/vele bort, vodkát, joghurtot, gyümölcsitalt, lekvárt, kompótot, jégkrémet. Elterjedt chutney hozzávaló.

Érdekesség: Nevét egy brazil botanikus, Joao da Silva Feijó után kapta.

Forrás: wikipedia -Feijoa
Kép: Nemo’s great uncle

Latin név: Fuchsia

Család: Onagraceae, ligetszépefélék

Származás: körülbelül 100 fajtájának nagy része Dél-Amerikában honos, de akad pár mexikói, új-zélandi és tahiti-i is.

A virág felhasználása: Gyaníthatóan valamennyi fajátja ehető, de erről sajnos nincs pontos adatom. A szirmok íze kissé fanyar, savanykás, nem is az íze, mint inkább a színe és alakja miatt érdekes.
Ebből fakadóan leginkább díszítésre használhatjuk, élénk, jellemzően rózsaszín-lila színei (de a színskála a fehértől a sötétpirosig terjed) feldobhatják a legunalmasabbnak gondolt ételt is. Én úgy gondolom, salátákhoz, húsételekhez, desszertekhez passzolhat a leginkább.

Egyéb részek felhasználása: Bogyója is ehető, ízéről azt mondják, olyan, mintha egy finom szőlőt feketeborssal ízesítettek volna.

Érdekesség:  A 17. században azonosították, és 1703-ban Charles Plumier nevezte el egy német botanikus, Fusch (1501-1566) után.
Európába, azon belül is Angliába állítólag egy matróz hozta, és adta a feleségének.
A 18. században növénygyüjtő lázban égett Anglia, aminek hatására egyre több fuksziafaj került át Amerikából, és hibrideket is létrehoztak. 1835 és 1850 között hihetetlen mennyiségben érkezett a növény, művelését a két háború bár visszavetette, de 1949 után újult lendülettel kezdtek el vele foglalkozni.
A fukszia hosszú életű növény, a legöregebb ma is élő tövet 1899-ben ültették.

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Fuchsia
Kép: philipbouchard http://flickr.com/photos/pbouchard/2250272920/