Gumós Begónia

gumós begóniaLatin név: Begonia x tuberhybrida

Család: Begoniaceae

Származás: hibrid fajtákról lévén szó, mondhatnánk azt is, hogy a “laboratóriumból”. A begóniák egyébként Dél- és Közép-Amerikában, Afrikában és Dél-Ázsiában honosak, trópusi és szubtrópusi környezetben.

A virág felhasználása: citrusos íze van, és elsősorban díszítőelemként használhatjuk, salátákba, és szerintem húsételekhez is, a fantáziánkra van bízva.

Figyelmeztetés: Csak a hibridek ehetőek!
Fogyasztása nem ajánlott köszvényes, veseköves, reumás betegeknek!

Képbillbarber

Fukszia

fuksziaLatin név: Fuchsia

Család: Onagraceae, ligetszépefélék

Származás: körülbelül 100 fajtájának nagy része Dél-Amerikában honos, de akad pár mexikói, új-zélandi és tahiti-i is.

A virág felhasználása: Gyaníthatóan valamennyi fajátja ehető, de erről sajnos nincs pontos adatom. A szirmok íze kissé fanyar, savanykás, nem is az íze, mint inkább a színe és alakja miatt érdekes.
Ebből fakadóan leginkább díszítésre használhatjuk, élénk, jellemzően rózsaszín-lila színei (de a színskála a fehértől a sötétpirosig terjed) feldobhatják a legunalmasabbnak gondolt ételt is. Én úgy gondolom, salátákhoz, húsételekhez, desszertekhez passzolhat a leginkább.

Egyéb részek felhasználása: Bogyója is ehető, ízéről azt mondják, olyan, mintha egy finom szőlőt feketeborssal ízesítettek volna.

Érdekesség:  A 17. században azonosították, és 1703-ban Charles Plumier nevezte el egy német botanikus, Fusch (1501-1566) után.
Európába, azon belül is Angliába állítólag egy matróz hozta, és adta a feleségének.
A 18. században növénygyüjtő lázban égett Anglia, aminek hatására egyre több fuksziafaj került át Amerikából, és hibrideket is létrehoztak. 1835 és 1850 között hihetetlen mennyiségben érkezett a növény, művelését a két háború bár visszavetette, de 1949 után újult lendülettel kezdtek el vele foglalkozni.
A fukszia hosszú életű növény, a legöregebb ma is élő tövet 1899-ben ültették.

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Fuchsia
Kép: philipbouchard http://flickr.com/photos/pbouchard/2250272920/

Büdöske

büdöskeLatin név: Tagetes spp

Egyéb elnevezései: borsola, bársonyvirág, büdös rózsa

Család: Fészkesek (Asteraceae)

Származás: Amerika melegebb részeiről származik, de kerti virágként a világ nagy részén elterjedt. Európába kb. a 16. században került.
Gyógyhatás: nincs adat, de gyógyteákban használják

A virág felhasználása: Teába, salátába, köretekhez díszítésként. Szirmait összevágva keverhetjük rizshez, vagy lisztbe, de levesekhez is ajánlják, mivel a sáfrány helyettesíthető vele.

Érdekesség: A 18. század környékén erős szaga miatt közönségesnek és mérgezőnek gondolták.

Büdöske – wikipedia
Kép: The County Clerk

Akác

Latin név: Robinia pseudoacacia

Egyéb elnevezései: fehér akác, csipkefa, ragacsfa, istenpapucsa, koronafa, magyarfa, pampuska, szentjánoskenyérfa

Család:  Pillangósvirágúak (Fabaceae)

Származás: Észak-Amerikában honos, Magyarországra a XVIII. században került, a futóhomok megkötésére telepítették.

Vitamin és ásványianyag tartalom: Hatóanyagai a különböző lektinek, a virág pedig illóolajat (linalolt) tartalmaz.

Gyógyhatás: Köhögéscsillapító hatású, de használható túlzott gyomorsav-termelődés esetén is.

A virág felhasználása: A virágokat a fürtökről leszedve, megszárítva teákba, italokba használhatjuk, valamint palacsintatésztába mártva kisüthetjük, porcukorral mint édesség, cukrozatlanul hús mellé köretként kiváló. Készül belőle pálinka is.

Egyéb részek felhasználása: Az akácméz ismert és kedvelt mézfajta, számtalan felhasználási lehetőséggel. Fája pedig kemény és tartós, jó alapanyag épületfának, tűzifának, szőlőkarónak, talpfának.

Érdekesség: Úgy tartják, a Robinia nevet Jezsuita misszionáriusok adták a fának, mert úgy hitték, ez a fa segítette Szent Jánost a vadonban, de a fehér akác csak Észak-Amerikában honos, az Új testamentum akáca minden bizonnyal a Spanyolországban és Szíriában is honos akácfával (acacia nemzettség) azonos, melynek termését szentjánoskenyér néven árusítják az üzletekben.
A Robinia ma az észak-amerikai nemzettséget jelöli, de eocén és miocén idejű kövekben Európában is találtak nyomokat.

Felhasznált irodalom: 

Robinia pseudoacacia – wikipedia
Akác – wikipedia
Akác – hazipatika.com